| |
Tetoválással a sorkatonai szolgálat alatt kerültem kapcsolatba. Mivel mások által viszonylag jónak mondott kézügyességgel vagyok megáldva, a tetoválás is vonzott, mint minden olyan kreatív tevékenység, amelyhez szükséges némi rajztudás..
A seregben a kézzel készített tetoválás technikáit lestem el, de mondhatni, ez tulajdonképpen börtön-tetkó irányzat. Próbáltam én komolyabb mintákat is készíteni, de mivel néhány gyufaszál közé cérnával odarögzített tű volt a tetoválás eszköze, elég behatárolt volt, hogy milyen kaliberű tetoválást lehetett egyáltalán elkészíteni. A legtobb "megrendelő"már az első ülés alkalmával szeretett volna kész mintát, így nevek, egyszerű kontúros rajzfilm figurák voltak jellemzőek erre az időszakra. A leszerelést követően még nem igen voltak tetováló szalonok Magyarországon, éppen ezért nem lehetett igazi tetoválógéphez jutni. A tetoválás gépesítése fontos volt, ha meg akarta könnyíteni a tetováló a dolgát.. Az ilyen otthon tetoválók, sufni-tetoválók előszeretettel alkalmaztak valamilyen forgómotort, amely legtöbbször walkman-motor, vagy kisebb méretű magnómotor volt. Ezt a forgómotort rögzíteni lehetett egy csőszerű eszközön merőlegesen, a motor ten- gelyéhez pedig az egyik oldalon egy kis vékony tüskét lehetett eszkábálni, amelyre ha az ember rákomponált valami-féle rudazazatot, amely a tűben végződött, mindjárt volt egy viszonylag haladósabb tetoválógépünk.. Már csak egy vasút-modell trafóra volt szükség a magnómotor életre keltéséhez, és működött a dolog.. Amíg nem megélhetésért tetovált az ember, csak haveroknak, ez a kis műszaki összeállítás teljesen megfelelő volt.
A tetoválással magam részéről nem foglalkoztam rendszeresen, inkább voltak időszakaim, amikor több kedvet éreztem a dologhoz. Egyre-másra nyíltak a tetováló szalonok, így hozzáférhetőbbé váltak a normálisnak mondható tetováló felszerelések is. Így aztán én is beszereztem életem első tetkógépét, trafóját, pedált, rendes festékeket.. Eleinte fogalmam sem volt, hogy is kell ezt rendesen csinálni, de kaptam szakavatott "kollégáktól"pár jótanácsot, így sikerült fejlődnöm a tetoválás készí- tés terén. A régi főállásom mellett varrogattam lelkesen, volt olyan, hogy a hobby tetkók 2 hét alatt többet hoztak a konyhára, mint a rendes munkám, de csak és kizárólag a tetoválással soha sem foglalkoztam. Egyik ismerős ajánlott a másiknak.
Jó érzés volt olyan embereknek varrni, akik nem nagyon engedhettek meg egy szalonban készült tetkót maguknak. Manapság a te-
toválás és a tetoválók redkívül sokat fejlődtek. akik csak ezzel foglalkoznak rendszeresen, fotó minőségű tetkókat készítenek. Én hobbytetkósként nem tartozom ebbe a kategóriába, és soha sem voltam olyan merész, aki pénzért mindent elvállal, de a produkció, amit ezért az összegért készít, a közelében sincs annak, amit a kedves kuncsaft szeretett volna....
Egy jó ideje szerkezetlakatosság a fő tevékenységem, nehéz anyagokat mozgatok, sokat csiszolok, fúrok, ezek pedig nem olyan tevékenységek, amik kímélik a kezeimet. Nem mondom, hogy remegnek a kezeim, mint a kocsonya, de már nem érzem úgy a tetoválást, mint régebben, ezért letettem a tetkógépet.
Néhány fotó régebbi tetkóimról.
|
|
